Elnézést, leülhetek ide? Várjunk, téged ismerlek valahonnan! Te vagy a hogyishívják exem.  Emlékszel erre a helyre? Itt találkoztunk először. Amint „leültél” mellém, rögtön azt mondtad, hogy: „De szép ruhád van csajszi! Este tali? Nem voltál magadnál. Csuma részeg voltál. De nekem még akkor is jóképűnek tűntél.  Hazavittelek, nálam aludtál egy napot, literszámra nyomtam beléd a vizet. Még akkor se változott a véleményed a tegnapi ruhámról, amikor már józan voltál. Belém szerettél. Minden hétvégédet rám áldoztad. Féltetted az egészségem, akkoriban nagyon vékony voltam. Etettél, itattál. Pár évig jó és happy volt minden. De aztán kapcsolatunk, nagy változáson ment keresztül.  Személyiséged megváltozott. Egyre kevésbé volt hozzám kedved, újra elkezdtél inni. Hirtelen haragú lettél. Kiabáltál, törtél, zúztál mindent. Az én személyiségem nem változott. Csendben, szótlanul vártalak haza, tűrtem a durva beszólásaidat.  Egyre gyakrabban veszekedtünk. Tőled zengett az egész lakás, de én csak álltam előtted némán s tűrtem.  Elkezdtél kritizálni mindent. A ruhámat, a hajamat, a sminkemet, a főztömet és még sorolhatnám. Mi van?   Azt mondod hazug liba? Én hazug? Nem, drágám, te vagy a hazug. Tudod miért? Mert azt hazudtad rólam, hogy hazug vagyok.  Ne ütögessél!. Azt akarod, hogy meg lássák, hogy milyen bunkó vagy? Hol is tartottam? Ja, igen! Volt, hogy fél órán keresztül soroltad, hogy mit nem tudok. Volt, hogy fizikailag is bántottál.  Még mindig ott van nyoma az ütésnek az arcomon, látod? Szörnyű volt. Egy nap viszont elegem lett és kidobtalak, elváltunk.  Ma már van egy olyan párom, aki úgy szeret, ahogy vagyok. Ó, itt van a buszom. Na szeva, megyek haza boldog életet élni! Sok szerencsét seggfej!