Van az az érzés amikor az ember csak úgy...SZERELMES Nem tudja miért,kibe, egyszerűen csak szerelmes. 

 

Hó borult London kis városára

 melynek utcáit egy szegény leány lába járja.

Nem figyel már senki a szakadt ruhás lányra.

Nem figyel már senki csak Addams úr háza.

Szegény leányka ott vacog a hidegben

Csak a keze maradt még fehéren.

Csak egy fillért, csak egy fillért! – ezt mondja a leány

Nem hallja ezt senki csak az Addams ház.

Kiszalad a gazdag fiú egy éjszaka a térre

Meglesi a kislányt, hogy életben van- e.

Ott feküdt a gyermek még mindig szuszogott

A fiú bevitte házába ott már nem fázott.

Felébredt a lány szemét kinyitva

A fiú ruhát adott neki etette, itatta

Elpanaszolta a kishölgy bánatát   

Nem találta élete kis zugát.Te mindent megkapsz drága herceg

Ételt, italt, házat, kertet és mindent amit  a jó isten ad neked.

Aranyos ruhákban jársz, pincér szolgál ki

Én pedig élelmem az utca falaiból kotrom ki.

Ezeket panaszolta a fiúnak

Szemei rögtön könnybe lábadtak.Befogadlak én te szegény árva

Aludj nálam szép dunnás ágyba

Annyit adok neked élelmemből

Amennyi neked hiányzott egész életedből

Nem jársz többé szakadt ruhába

És alhatsz egy szép nagy ágyba

A lány zokogva borult a fiú nyakába

Bizony sírtak a macska is látta.

Fölvette az arany ruhát s azt a gyönyört látván

Így lett a kolduslányból egy gyönyörű

 királylány.

Ezt a verset 13 évesen írtam. Első "komolyabb" vers.